Nagytótfalu

Vidéki örökség, mai életformára hangolva

Egy felújított tornácos parasztház és egy régi disznóólból kialakított vendégház köré kellett olyan komplex kertet terveznünk, amely őrzi a vidéki karaktert, és közben a mai életformát szolgálja. Az előkertben díszkerti hangulatot és parkolást, a vendégház környezetében úszótavat, fatüzelésű fürdődézsát és haszonkertet kellett összehangolni úgy, hogy a két lakóegység külön-külön is teljes értékű kertet kapjon, egybenyitva pedig harmonikus egységet alkosson.

Kiinduló helyzet

Egy vidéki, tornácos parasztház újult meg régi pompájában.

A tulajdonos nagy tisztelettel nyúlt az épülethez: a ház megőrizte meghatározó karakterét, miközben a belső terek már a mai életformát szolgálják.

A történethez tartozott egy régi melléképület is, amely valaha disznóólként működött. Ezt kibővítették, az eredeti falak egy részét megtartották, és vendégházzá alakították.

Nem üres telekre érkeztünk.

Hanem egy olyan helyre, amelynek már volt múltja, hangulata és saját ritmusa.

A feladat az volt, hogy a kert ezt ne felülírja, hanem folytassa.

A megrendelő komplex kertet szeretett volna, amely egyszerre tud díszkert, vendégkert, pihenőkert, wellness-tér és haszonkert lenni.

Mindezt falusi környezetben, a ház stílusjegyeihez illeszkedve.

A megrendelői igények

A parasztház előtti területre rendezett, díszítő jellegű előkertet kellett tervezni, amely méltó keretet ad a ház homlokzatának.

Emellett az autók számára is parkolási lehetőséget kellett biztosítani.

Az előkertnél az volt a kihívás, hogy a parkolás működjön, de ne vegye át a főszerepet.

A vendégház környezetében egészen más funkciók kaptak szerepet:

• úszótó,

• fatüzelésű fürdődézsa,

• saját termesztésű zöldség és gyümölcs számára kialakított haszonkert,

• pihenésre alkalmas, önálló hangulatú kerttér.

Fontos szempont volt, hogy a két lakóegység — a parasztház és a vendégház — kertje külön-külön is egésznek hasson.

Ne az legyen az érzés, hogy az egyik a fő kert, a másik pedig a "maradék".

Ugyanakkor egybenyitva a két területnek harmonikus, közös rendszert kellett alkotnia.

Ez volt a projekt egyik legszebb és legnehezebb része.

A valódi probléma

A vidéki karakter nem dekoráció.

Nem elég néhány levendula, egy kicsit rusztikus burkolat, és kész is a "falusi hangulat".

Ha túl modern irányba mozdulunk, a kert idegen lesz a ház mellett.
Ha túl nosztalgikus irányba megyünk, könnyen díszletté válik.

A feladat nem az volt, hogy lemásoljunk egy régi parasztudvart.

Hanem az, hogy a hely örökségét mai használatra fordítsuk le.

Közben két külön funkciójú lakóegységgel kellett számolni:

• az állandó otthonként működő parasztházzal,

• és a vendégfogadásra alkalmas vendégházzal.

Mindkettőnek saját intimitásra, saját kertélményre és saját működési rendre volt szüksége.

És ott volt még az a rész, amit a fotókon ritkán látni, de a valóságban sokszor ez dönti el, hogy egy projekt szétesik-e vagy összeáll:

a kivitelezési koordináció.

Egy ilyen felújításnál nem egyetlen csapat dolgozik a területen.
Jönnek építőipari kivitelezők, burkolók, vízgépészek, tóépítők, kertépítők, és mindenkinek megvan a maga tempója, sorrendje és szakmai logikája.

Ha a folyamat nincs kézben tartva, a végeredmény nem egységes tér lesz, hanem jól megcsinált, de egymás mellett élő részletek sora.

Tervezési szemlélet

Nem rekonstruálni akartuk a múltat.

Hanem folytatni.

A kert karakterét a vidéki táj, a tornácos ház arányai és a meglévő épületek hangulata felől építettük fel.

A növényalkalmazásnál természetes arányokban, időtálló, vidéki hangulatú kiültetésekben és haszonelvű elemekkel is működő kertben gondolkodtunk.

A parasztház előtti részen az volt a cél, hogy a díszkert méltó előteret adjon az épületnek, miközben a parkolás is megoldott legyen. A burkolt és zöldfelületek arányát úgy kellett kialakítani, hogy az autók ne vegyék át a főszerepet.

A vendégház környezetében az úszótó és a fatüzelésű fürdődézsa erősebb élményelemet jelentettek. Ezeket azonban nem "wellness-szigetként" kezeltük, hanem a vidéki kert természetes pihenőzónájaként.

A haszonkert és a gyümölcstermesztés nem mellékes kiegészítésként jelent meg.

Hanem a vidéki életforma részeként.

Nem választottuk el mereven a két kertet.
De nem is mostuk össze őket.

Nincsenek rideg határok.

De működési rend van.

A megoldás

A parasztház előtti kert rendezett, méltó előteret kapott.

A parkolás funkcionálisan működik, de nem uralja a ház előtti látványt.

A vendégház környezete saját, önálló hangulatú kertté vált: úszótóval, fatüzelésű dézsával, pihenőfunkciókkal és haszonkerti kapcsolódással.

A két kert külön-külön is teljes értékű.

Egybenyitva viszont nem kettészakadnak, hanem kibővítik egymást.

A vendégház nem idegen funkcióként jelenik meg a telken, hanem a régi melléképület új életének természetes folytatásaként.

A kert pedig nem csupán körbeveszi az épületeket.

Hanem összekapcsolja őket.

Kivitelezési koordináció

Ennél a projektnél a tervezés mellett a kivitelezés összehangolása is kiemelt szerepet kapott.

A különböző szakágak munkáját folyamatosan egyeztetni kellett, hogy az úszótó, a dézsa, a burkolatok, a növényfelületek, a parkolás és az épületek körüli részletek ne egymás rovására, hanem egymást erősítve készüljenek el.

Ez talán kevésbé látványos része a munkának, mint egy kész tóparti fotó.

De pontosan ettől nem esik szét a végeredmény.

A projekt végül határidőre, egységes minőségben állt össze.

Ami egy összetett, több szereplős vidéki felújításnál nem kis dolog.

Az eredmény

A tornácos ház megőrizte karakterét.

A régi disznóólból kialakított vendégház természetesen kapcsolódik hozzá.

A kert nem díszlet lett.

Hanem élő, használható, többféle élethelyzetre alkalmas tér.

Van benne méltó előkert.
Van működő parkolás.
Van vendégeknek szánt pihenőzóna.
Van úszótó és fatüzelésű dézsa.
Van haszonkert és gyümölcstermesztés.
És van egy olyan közös hangulat, amelyben a régi falak nem múzeumi tárgyak, hanem a mai élet részei.

Mert egy ilyen helyen nem az a kérdés, mennyire látványos a kert.

Hanem az, hogy hiteles-e.

És hogy jó-e benne élni.

Előtte

Utána