Sziklakert nélkül lehet élni, de vajon érdemes?

2020.06.26

Ahogy a nevéből is kiderül ez a félig szikla, félig növény táj kompozíció a legtöbb kerttulajdonos bakancslistáján szerepel, amikor azt tervezgeti, hogy mi mindent fog megvalósítani azon a néhány száz négyzetméteren, ami neki jutott.

Amikor viszont neki kell látni, már nem annyira egyszerű a fele szikla, a fele kert recept.


Vegyük sorra a hibákat, amit el lehet követni!

1. Eldugjuk vagy a semmi közepére tesszük. Egyik esetben az alacsony növények egyáltalán nem érvényesülnek, másik esetben inkább tűnik egy kőkupacnak, amire ráborult a növényes rekesz, mint átgondolt koncepciónak. Persze a mértani sziklakertek, melyeknél amúgy sem cél, hogy a tájba simuljon más tészta. Ha egy szabályos támfalban vagy a lépőkövek között készítjük el, akkor szem előtt is van és egy praktikus funkció díszítő eleme lehet. Méretében pedig legalább 1 méter, így véletlen kőhalom benyomását sem fogja kelteni.


2. Túlárnyékos helyen építjük meg. A sziklakerti növények java erősen napos kitettségben érzi jól magát. Persze semmi akadálya, hogy az árnyékban szép, sziklás kertrészletet alakítsunk ki, de az inkább legyen egy japán kert vagy extrémebb páratartalmi viszonyok között mohakert, mert a sziklakerti évelők kínálatában nem nagyon fogunk találni olyat, ami elviselné a fényszegény, folyton párás mikroklímát.

3. Túl kis kövekből építjük. A kövek nehezek. A nagy kövek pedig....hajaj! De mutatós sziklakert elképzelhetetlen szikla nélkül. Ha csak öklömnyi kövek mozgatására van kapacitásunk, akkor inkább építsük imitált kiszáradt patakmedret, ami nekem személyes nagy kedvencem, de egészen más hatást érünk el vele, mint a sziklakerttel.

4. Nem tájba illő kőzetet használunk. A sziklakert, legalábbis a tájképi mindenképpen, egy természetes környezetet utánoz. Olyan tájat, ahol már a fák nem élnek meg. A hegyvidék napos domboldalai világát. Nem jó ötlet több fajta kőzetből vegyesen összeválogatni, mert egy szedett-vedett kő bemutatóra fog hasonlítani, nem hegyvidékre. Legjobb, ha valamilyen vulkáni kőzetet használunk. Andezit, gránit, bazalt. Mind nagyon tartós és mutatós. A világosabb színvilágot kedvelők inkább az üledékes kőzetek (dolomit, homokkő, mészkő) között találhatják meg a nekik leginkább tetszőt. Ez utóbbinál viszont számításba kell venni, hogy a választott növények mésztűrő képessége megfelelő legyen.

5. Nem gondoskodunk a vízelvezetésről. Az alacsony, tűző napot kedvelő növények nem szeretik, amikor "vízbe lóg a lábuk", hiszen természetes élőhelyükön ez gyakorlatilag sohasem fordul elő. Ezért nekünk is gondoskodnunk kell róla, hogy a csapadék gondtalanul távozhasson a területről. Ezt legegyszerűbben úgy biztosíthatjuk, hogy a talajt kb. 20 cm mélységben kiszedjük és talajszintig feltöltjük zúzott kő és homok keverékével!

6. Túl jó talajjal készítjük. Megint csak gondoljunk arra, hogy a hegyek között, ezek a növények milyen termőtalajon tengetnék napjaikat? Virágföldben? Aligha. Mesterségesen viszont nem nehéz előállítani számukra a megfelelő talajviszonyokat. Az én bevált receptem az apró kavics, homok és agyagos termőföld 1:1:2 arányú keveréke. De, akinél homoktalaj van, tehet az agyag helyett komposztot is, hiszen a túl sok homok tápanyagmegtartó képességet csökkent, így elkél majd a plusz mikro- és makroelem.

7. Túlzsúfoljuk növényekkel. Emlékeznek, hogy kezdtem? Fele szikla, fele kert. A sziklakerti évelők amúgy is hajlamosak a kert egész napsütötte résztét a felségterületüknek tekinteni és ellepni a sziklákat. Higgyék el, kettőt pislogunk és a pázsitviola elnyelte a köveket.

8. És végül, talán a legfőbb, túlöntözzük. Amikor a kertterveink elérnek arra a pontra, hogy az öntözőrendszer megtervezésére kerül sor, sokan rácsodálkoznak, hogy nem teszünk csepegtető öntözést sem a sziklakerti részre. Mert nem szükséges. A legbiztosabb módja ugyanis egy sziklakert elpusztításának, a gyakori, bőséges öntözés.

Egy szép sziklakert a kertünk éke lehet. Igazán nem ördöngösség megépíteni. Érdemes előtte alpesi tájképeket nézegetni. A természetről lesni és másolni nem csak, hogy nem szégyen, de a kertművészet maga.